A Tiffany-üveg

Nincs az a technológia, ami a színes üveglap mozaikon áttörő napfény varázsát és élményét akár csak megközelítőleg is pótolni, utánozni vagy helyettesíteni tudná. 

tiffany-lampa-keszitese

Ez a – nem pusztán a díszítést szolgáló – látványelem évezredek óta része az emberek ünnep- és hétköznapjainak. 

Egyszerűsége, eleganciája, játékossága napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend, talán éppen azért, mert a mai hihetetlen tempóban ránk zúduló vizuális káoszból abba a korba röpít minket vissza, amikor egy mesterien megtervezett templombelső üvegablakaiban órákon át képes volt gyönyörködni bárki.

A Tiffany-, valamint ólomüveg-technikák – nem is annyira meglepő módon – sokkal ősibb felhasználási módjai az üvegnek, mint a ma megszokott síküvegek. Az üvegkészítés hajnalán (Egyiptom, i.e. 3000-1500) ugyanis nem álltak rendelkezésre azok a kifinomult módszerek, amikkel a mai üveggyárak dolgoznak. Az akkor készült üvegek picik voltak, nem volt egyforma színük, vastagságuk. Nem meglepő, hogy ezek egymásmellé illesztésének és összefüggő táblává egyesítésének technikái igen korán megjelentek.

tiffany-termekek

Ekkor már a Nyugat-Európában az „antik üvegek” megolvasztásával, és tűzkővel vagy izzó vassal tudatosan vágták, csipkedték fogóval a rajznak megfelelő alakra, majd festették. A XI. századtól a XV. századig egyre több helyen jelennek meg a kerek és szögletes „szemek” „tányérok”, valamint az étkezésre szánt színes és színtelen üvegtányérok. Sajnos a XVII. és XVIII. században rengeteg üvegablak és más műremek tönkrement vagy elpusztult.

Az modern üvegipar a XIX. századi Angliában és az Egyesült Államokban a második ipari forradalom során kapott szárnyra. Ekkor alkotta meg a mára mozgalommá nőtt üveg-díszítési technikáját Louis Comfort Tiffany (1848–1933), akiről az általunk használt technikát is elnevezték.

A hazai díszmű üvegezés és üvegfestés kiemelkedő alakjaiként meg kell említenünk a nemzetközileg is elismert Róth Miksát, Kopp Ferencet, Nagy Sándort, Zsellér Imrét, Majoros Károlyt, Török Attilát és nem utolsó sorban Palkó Józsefet. Az ő munkásságukat kívánjuk itt továbbvinni és elérhetővé tenni bárki számára, akit elkápráztat a színeknek és a fénynek e különös tánca.